Ma is él az a legenda, mely szerint 1693-ban a krimi tatárok rajtaütésszerűen megtámadták Hadházt, akit csak elértek, kardélre hánytak. A lakosság megmaradt része Sillye Ferenc kapitány vezetésével a város keleti oldalán lévő sűrű, bozótos erdőbe menekült. Sillye kapitány magával vitte a város pénzes ládáját, és azt egy hatalmas tölgyfa odvába rejtette, amire felállva, a nagy fa rejtekéből nyilazta a betolakodókat. Hűséges kutyája követte a kapitányt, de végül a fa mellett csaholva árulója lett gazdájának: Sillyét eltalálta egy tatár nyila, s a tölgyfához szegezte. A kapitány holttestét kiemelték a tölgyfából és érintetlenül megtalálták a város pénzes ládáját. Sillye kapitány holttestét egy közeli elhagyott öreg kút mélyébe temették, a kútgödröt azonban nem tudták teljesen feltölteni, így azt gallyakkal pótolták. Innen a hagyomány, mely szerint, ha az egykori hajdúkapitány sírja előtt megáll az arra járó, tisztelete jeléül egy akácgallyat helyez a sírhalomra. Sillye Ferenc egykori hajdúkapitány sírját ma kopjafa jelöli, hantjáról sohasem kopik le az akácgally.
