Hajdúhadházi Települési Értéktár

 

A települések szellemi és tárgyi értékeinek feltárása, megőrzése és bemutatása, valamint a nemzeti tudat erősítése érdekében a 2012. évi XXX. törvény 3.§-a alapján 2013. szeptember 5-én Hajdúhadház Város Önkormányzata Települési Értéktárat, illetve Települési Értéktár Bizottságot hozott létre. A bizottság a törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint szervezi a településen fellelhető nemzeti értékek azonosítását, létrehozza a településen fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjteményt és megküldi azt a vármegyei értéktárba.

 

A Hajdúhadházi Települési Értéktár Bizottság alapvető célja a város múltjához és jelenéhez kapcsolódó helyi értékeink feltárása, megőrzése, széleskörű bemutatása, ezáltal a helyi lakosság kötődésének, identitásának megerősítése. A Települési Értéktár Bizottságnak fontos szerepe van a jelentősebb helyi évfordulók közös megünneplésének szorgalmazásában, annak előkészítésében.

 

A Hajdúhadházi Települési Értéktár Bizottság jelenlegi tagjai: Csáfordi Dénes (bizottsági elnök), Antal Sándor, Baji Mária, Erdei Imréné Bódán Katalin, Hadházy Katalin, Szőllős László, Vargáné Sőrés Ilona.

 

A Hajdúhadházi Települési Értéktár Bizottság eddigi munkája során a beérkezett javaslatok alapján 5 kategóriában 33 tárgyi és szellemi terméket minősített helyi értéknek. Jelenleg a települési értékek közül 6 tétel szerepel a Hajdú-Bihar Vármegyei Értéktárban.

 

 

Helyi értékek:

 

Agrár- és Élelmiszergazdaság kategória:

 

  • Hadházi savanyú káposzta

2016 óta a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjeggyel is rendelkezik

 

A hadházi lapos vékonylevelű káposztát nemcsak megtermelik, hanem savanyítják is. A hagyományos házi savanyítás helyi szokásai ma is élnek, és sokan művelik. A káposztát kézi káposztagyaluval vékony laskára szeletelik, majd speciális csavaros káposztásdézsába döngölik, vagy tapossák. Egy szitabél (kb. 8-10 liternyi) laza káposzta gyalulékhoz egy kismarék sót adnak. Töltött káposztának való fejes káposztát is raknak közé, melyeknek előbb a torzsáját torzsafúróval eltávolították. Ízesítésül kaprot, birsalmát, vagy erős csöves paprikát adnak hozzá. Egy-két csöves tengerit is tesznek a dézsa aljára, mert úgy tartják, hogy a kukoricától a káposzta hamarabb erjed, és szebb, sárgább színe lesz. A káposztával megtelt dézsát szorosan ledeszkázzák, és a csavaros szerkezettel leszorítják. Meleg helyen érlelik, majd a kellő savanyodás után hűvös helyen tárolják.

 

  • Hadházi toroskáposzta

 

Hajdúhadházon és környékén nemcsak megtermelik, hanem szívesen fogyasztják is a káposztát. A toroskáposzta a téli disznótorok elmaradhatatlan ételfélesége. Friss, bőröscsontos, vegyes sertéshúsból készül, amibe belerakják a disznó fülét és a farkát is. A helyi hagyomány szerint túróval, vagyis a disznó orrával a toroskáposzta még jobb. A feldarabolt húsféleségeket kevés víz hozzáadásával, borssal, és fokhagymával gazdagon ízesítve fedő alatt félpuhára párolják, majd zsírjára sütik. Ráteszik a vízben kimosott savanyú aprókáposztát, és állandó keverés mellett addig pirítják, amíg a káposzta a hússal együtt kellően megpuhul. Ízlés szerint sózzák, egyesek egy kevés pirospaprikát is tesznek rá. Frissen fogyasztva kiváló disznótoros étel, de többször felmelegítve még finomabb ízű lesz.

 

  • Hadházi töltött káposzta

 

A töltött káposzta készítéséhez a helyben termesztett, vékonylevelű lapos káposztát használják. A hadházi káposzta gasztronómiai jelentőségét a fejszerkezetének speciális felépítése adja. Ez a káposztafajta különösen vékony levelű és a torzsájáig könnyen bontható, ebből adódóan frissen és savanyított formában kiváló töltött káposzta alapanyag. A káposztafejről lefejtett leveleket előbb fonnyázzák, majd kordájuk mentén kettészakítják. Ezekből a fél levelekből kis töltött káposztákat csavarnak. A tölteléket darált friss sertéshúsból, darált füstölt tarja hozzáadásával készítik, amihez rizst, vagy gerslit tesznek. A friss káposztából készült töltött káposztát paradicsommal, köszmétével savanyítják, esetleg kaporral ízesítik. A töltött káposztának mind a friss, mind a savanyú káposztából készített változatát tejföllel tálalják.

 

  • Hadházi lapos tájfajta káposzta

2015 óta vármegyei szinten is jegyzett érték, valamint 2024-ben a hadházi lapos káposzta termesztésének és feldolgozásának hagyománya felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére

 

Hajdúhadházon ősidők óta termelik ezt a laposfejű, különlegesen vékonylevelű tájfajta káposztát. Morfológiai megjelenése és beltartalmi értéke folytán a legkeresettebb káposztafajták közé tartozik. Gasztronómiai jelentőségét a fejszerkezetének finom felépítése adja. Mind édes, mind savanyított formában kiváló élelmiszer alapanyag. Hártyavékony összeboruló, torzsáig könnyen bontható, vékonykordájú levele, és kis torzsája van. Magas cukortartalmú, ízében és zamatanyagában egyedi, államilag bejegyzett káposztafajta. Frissen és a savanyított formában ideális töltött káposzta alapanyag. Hosszúszálú, igen vékony szeletekre gyalulható, amiből a széles körben keresett hadházi savanyú káposzta készül. Ez a viszonylag hosszú tenyészidejű káposzta a vegetációs idő nagy részében szárazságtűrő. Az őszi esők hatására ugrásszerűen fejesedik, és a késői csapadékot nagy terméshozammal hálálja meg.

 

 

Épített környezet kategória:

 

  • Hajdúhadházi Vadas Csárda épülete

2016 óta vármegyei szinten is jegyzett érték

 

A Vadas csárda a város legrégibb nádfedeles épülete. A több mint 300 esztendős épületet valamikor a XVIII. század első felében építhették. Az épület a vasút megjelenése előtti idők emlékét idézi. Fontos csapszéke és pihenőhelye volt a Debrecen–Tokaj fő- és postaútvonal mentén szekerezőknek. A csapszék legrégibb említése 1797-ből való, amikor a városi tulajdonú regálés épület már javában működött. Az épület eredeti belső elrendezése a háromosztatú mestergerendás lakóházak mintájára épülhetett. A pitvarba lépve szabadkéményes, padkás, füstös konyhával találkozhatott a betérő. Balra nyílhatott a kármentős ivó, jobbra pedig az árendás család lakóhelye. Kettős ívű boltíves tornácáról lejárat vezet a borospincébe. A jellegzetes szimmetrikus főhomlokzatú csárdaépülettel szemben a szekérállás épülete ma is áll. Bár a csárda belsejét többször átalakították, külső megjelenése ma is az eredeti állapotát idézi.  

 

 

  • Az első magyar gyermekváros barakképületei

2019 óta vármegyei szinten is jegyzett érték

 

A barakképületeket a második világháború előtt katonai lókórház céljára
munkaszolgálatosokkal építtették. A háború után a megüresedett barakkokban az árván maradt, kallódó gyermekek számára gyermekmenhelyet rendeztek be, amely rövid idő alatt teljes önirányítással működő nevelőintézménnyé nőtte ki magát. Ez volt az ország első gyermekvárosa. Az újonnan létrehozott intézmény 1946. június 29-én fogadta be az első öt elárvult, mindenképpen támogatásra szoruló gyermeket. Egy hét múlva már 50 gyerek talált itt menedéket, egy év múlva pedig háromszáz főre nőtt az intézmény gyermeklétszáma. A jellegzetes, fenyőfából készült barakképületeket a gyermekek hamar birtokukba vették. Berendezési tárgyait – pedagógusok irányításával – nagy részben a gyermekek saját maguk készítették. Az épületek környezetét önálló elképzelésük szerint parkosították. 1946 szeptemberében megnyílt az általános és az iparostanonc iskola. Az iskola berendezését, az asztalokat és az ülőhelyeket is nagyobb részben a pedagógusok és a gyerekek maguk barkácsolták össze. Asztalos, lakatos, kovács, szabó, cipész és fodrász műhelyeket alakítottak ki, ahol a gyermekek megismerkedhettek a szakmák alapjaival. Igazi munkaiskolai képzés vette itt a kezdetét. A mezőgazdaság iránt érdeklődők számára az intézményen belüli tangazdaság biztosított gyakorlóteret. Állatistállói, traktorállomása, szerelőműhelyei segítették a gyermekek önálló életre való felkészítését. Az első hazai gyermekváros zavartalan működéséért összefogott az ország. Vállalatoktól, intézményektől, külföldi segélyszervezetektől is komoly támogatást kaptak. Pár év elteltével Ádám Zsigmond igazgatása alatt a barakképületekben világszerte ismert és elismert gyermeknevelő mintaintézmény működése bontakozott ki. A MAFIRT 1948-ban filmet készített a gyermekváros életéről, melyet Londonban, Párizsban és Moszkvában is bemutattak. A jól működő mintaintézmény sorsát 1950-ben az ismert katonapolitikai események megpecsételték. A gyermekvárost ebben az évben Tiszadobra, az Andrássy kastélyba költöztették, ahol jóllehet a gyerekek kastélyban laktak, de a gyermekváros megszűnt létezni önálló intézményeivel és nevelőotthonná egyszerűsödött. Az egykori gyermekváros helyén egy fél évszázadra szovjet katonai laktanya lett, majd a csapatok kivonulása után az objektum egy ideig üresen állt. Később a területet a Magyar Honvédséghez került, jelenleg a Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár birtokában van. A régi barakképületeket és egykori kaputornyát az eredeti megjelenésükben szépen felújították. A gyermekváros egykori területén ma a Vay Ádám Kiképzőbázis működik.

 

  • A Földi János Iskola régi épület

 

A Földi János Iskola régi épületét a református egyház 1896-ban, a város első templomának helyére Református Elemi Népiskolának építtette. Eredetileg 6 tantermes iskolának épült. Az idők során több átalakításon esett át, azonban külseje mindvégig megőrizte eredeti formáját. Az utolsó felújítás során a homlokzatát az eredeti ornamentikának megfelelően állították helyre. Ma külső megjelenésre az egykori iskola korabeli állapotát idézi. Eredeti iskolafunkcióját mindvégig megőrizte. Hajdúhadház legrégebbi és egyben legszebb középülete, mely a magyarországi millenniumi iskolaépítkezések egyik jellegzetes vidéki gyöngyszeme..

  • A Hajdúhadházi Református Templom

 

A város jelképe a főtéren elhelyezkedő kéttornyú, neoromán stílusú református templom Szkalniczky Antal tervei szerint épült 1872-ben. A Debreceni Nagytemplom és a kunhegyesi mellett a Tiszántúl 3 kéttornyú református templomának egyike. Magassága 63 méter. Két nagyobb harangját az első világháború során hadicélokra elvitték, amelyeket 1922-ben pótoltak. A II. világháborút is alaposan megszenvedte a templom: a nagyharangját háborús célkora ismét leszerelték, majd 1944. október 23-án a déli tornyot gyújtógránát találat érte, melynek következtében a templom teljesen kiégett, helyreállítása évtizedekig tartott. A tűzvészben elhamvadt orgonáját 1982-ben 3 manuálos, 35 regiszteres hangversenyorgonával pótolták. A templom felépítésének 120. évfordulója alkalmából a II. világháborúban elvitt nagy harang is pótlásra került, így mára a templom tornyaiban ismét 3 harang szolgál. Helyreállított oldalkarzatain ma egyház- és iskolatörténeti állandó kiállítás látható.

 

 

Kulturális örökség kategória:

 

  • Sillye Ferenc hajdúkapitány legendája

2016 óta vármegyei szinten is jegyzett érték

 

Ma is él a nép ajkán az a legenda, mely szerint 1693-ban a krími tatárok rajtaütésszerűen megtámadták Hadházat, akit csak elértek, kardélre hánytak. A lakosság megmaradt része Sillye kapitány vezetésével a város keleti oldalán lévő sűrű bozótos erdőbe menekült. A kapitány magával vitte a város pénzes ládáját, és azt egy hatalmas tölgyfa odvába rejtette. Ráállt a ládára, és a nagy fa rejtekéből nyilazta a betolakodókat. Hűséges kutyája a harc közben sem hagyta el a gazdáját, ám a fa mellett csaholva a kapitány árulója lett. Sillye Ferencet egy gyilkos tatárnyíl a tölgyfához szegezte. Amikor elült a támadás, az életben maradottak a kapitány holttestét kiemelték a fa odvából, és ott érintetlenül megtalálták a város pénzes ládáját. Sillye kapitány holttestét egy közeli elhagyott öreg kút mélyébe temették. A hatalmas kútgödröt nem tudták teljesen földdel feltölteni, így azt gallyakkal pótolták. Innen ered az a ma is élő hagyomány, mely szerint, ha az egykori hajdúkapitány sírja előtt megáll az arra járó, tisztelete jeléül letör egy gallyat, és főhajtás mellett ráhelyezi a sírhalomra. Sillye Ferenc sírját ma kopjafa jelöli, és sírhantjáról sohasem kopik le az akácgally.

 

  • Földi János a Hajdúkerület orvosa munkássága

2016 óta vármegyei szinten is jegyzett érték

Földi János (1755-1801) a hajdúkerület orvosa volt. 1791-től haláláig élt és alkotott városunkban. A felvilágosodás korának tudós polihisztora volt: orvos, költő, nyelvész és természettudós. Szalontán, majd a Debreceni Református Kollégiumban tanult, később a pesti Tudományegyetem Orvoskarának hallgatója lett. Orvosi tevékenységét Szatmáron kezdte. E teendői mellett a nyelvtan, a verstan, a természetrajz és terminológiájának kialakítása is érdekelte. Levelezett Kazinczy Ferenccel, s folyóiratainak állandó munkatársa, valamint a Magyar Múzeum korrektora lett. Verseket írt, fordított, verselmélettel foglalkozott. 1790-ben Szatmáron írta meg az első rendszeres magyar nyelvtankönyvet, mellyel pályázatot nyert, de nyomtatásban sajnos nem jelent meg a munkája. Ennek alapján készült később az a Magyar Grammatika (amit a tudománytörténet Debreceni Grammatika néven jegyez). 1791-ben lett a Hajdúkerület orvosa, s Hadházra költözött. A 6 hajdúváros mintegy 35 ezer fős lakosságát gyógyította, és emellett ellátta a közegészségügyi teendőket is. Tudományos érdeklődése a magyar nyelvű állat– és növényrendszertan kidolgozása felé fordult. Hadházon írt értekezésében (Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról – Bécs, 1793) a magyar növénynevek rendszerezését és osztályozását tűzte ki célul. Részletes elemzés alá vette az akkor ismert magyar növény- és állatneveket, behatóan vizsgálta eredetüket. Javaslatot tett az általa hibásnak, megtévesztőnek vagy sértőnek vélt nevek kicserélésére, javítására. Több új állat- és növényneveket is alkotott. Egy teljes természetrajz megírásán is dolgozott, 1795 őszére elkészült ennek az első kötet kézirata: a Természeti história. A Linné systemája szerént. 1. tsomó. Az állatok országa címmel.

Munkája alapul szolgált Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály első magyar nyelvű növényhatározójához, a Magyar Füvész Könyv elkészítéséhez. Mindezek mellett1814 közmondást írt össze, melyeket részben maga gyűjtött, részben korábbi gyűjteményekből vett át, de tudományos igényű időjárási megfigyeléseket is végzett. A tüdőbajban meghalt Földi János, a zseniális fiatal tudós-orvos mások által rossznak vélt házasságáról fals legendák születtek. Sajnos, ezeket a teljesen alaptalan legendákat még ma is hajlamosak az emberek elhinni, bemocskolva ezzel Földi János szeretett és – a híresztelésekkel ellentétben – nagyon is hű feleségének, Weszprémy Juliannának nevét.

 

  • Bocskai István lovasszobra

Bocskai István erdélyi fejedelem lovasszobra a főtéren, az egykori Hadház központját idéző magaslaton áll. Győrfi Lajos Szervátiusz-díjas szobrászművész alkotását 2005. december 12-én avatták fel.

 

  • Bocskai István mellszobra

 

 

Bocskai István bronzból készült mellszobra Tóth Sándor Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotása. A mellszobrot 1987-ben avatták fel, ma a városközpont Hajdúsámson felé vezető útja melletti teret díszíti.

 

  • Az egyház-, iskola és helytörténeti gyűjtemény állandó kiállítása

 

Az egyház-, iskola és helytörténeti gyűjtemény állandó kiállítása 2006 óta a református műemléktemplom emeleti részén, illetve a karzatain látható. Több tucat tárlónyi anyaga elsősorban a Hajdúhadházhoz kötődő tárgyi és írásos emlékeket mutatja be. Belépve a templom főbejáratán balra a régi templom 1654-ből származó kőtábláját, makettjét és képi ábrázolásait láthatjuk. A csigalépcsőn felfelé haladva, a lépcsőház falán eredeti egy- és kéttornyú templomterv-variációkat láthatunk. Az emeleti terem elsősorban helytörténeti anyagot mutat be. Innen ajtó nyílik a karzatra, és elénk tárul a főhajó impozáns belső tere. A karzat jobb oldali részén a templom egykori lelkipásztorainak személyes tárgyai, fotói láthatók. Az egyháztörténeti gyűjtemény tárlóiban a XVII. századtól a XX. század közepéig egyházi könyvek, bibliák, énekes- és imakönyvek, régi egyházi kiadványok mellett helyet kaptak a templomra vonatkozó írásos- és tárgyi emlékek, a keresztelés, a konfirmáció, a házasságkötés és a gyászszertartás, valamint az egyházhoz kapcsolódó cserkészmozgalom dokumentumai, valamint Nagy József lelkész-vallástanár művészi kidolgozású plakettjei is.
A bal oldali karzaton iskolatörténeti kiállítás tekinthető meg. A neves hajdúhadházi pedagógusok kiállított emlékei mellett a tárgyak és dokumentumok elsősorban az egykori református elemi iskola és a polgári iskola életét idézik. A tárlókban palatáblák, palavessző, míves kalamárisok, irkák, tankönyvek, iskolaszerek és bizonyítványok sorakoznak.
A természettani szertárszekrényben korabeli földrajzi, biológiai és fizikai szemléltetőeszközök sorakoznak. Néhány árolóban a helyi óvodatörténeti anyagot és az ország első gyermekvárosának tárgyi emlékeit tekintheti meg az érdeklődő.

 

  • Égerházi Imre festőművész munkássága

 

Égerházi Imre magyar festőművész, az Alföld festője, Hajdúhadház díszpolgára 1925. szeptember 2-án született Hajdúhadházon, a XVI. Századi freskófestő, Egerházi Képíró János kései leszármazottjaként. Az elemi iskolát Hajdúhadházon kezdte, majd a család Debrecenbe költözött. A debreceni szabadiskolában, Menyhárt József és Félegyházi László festők tanítványa volt. Már felnőttként, 1962-ben lett kiállító művész. 1963-1993 között a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelep alapító tagja volt. Sokféle technikával készítette képeit, azonban a ’60-as évek végére egyedi, csak rá jellemző festési technikát fejlesztett ki, melynek segítségével képei bárhol felismerhetőek. Évtizedeken át vett részt, majd vezette is az Üzemi Tárlatok kiállítás sorozatot. 1977-ben Lengyelországban nemzetközi díjat nyert. 1982-ben újjászervezte, majd haláláig vezette a Hortobágyi Alkotótábort. Művészete és művészeti szervezőtevékenysége Magyarországon és a határon túl is nagy elismerésnek örvendett. Képei az Egyesült Államoktól egész Európán át, Japánig számos országban kerültek bemutatásra. A határon túli magyar művészek legkiemelkedőbb magyarországi patrónusaként tartják számon. A ’90-es években a franciaországi Mont St. Michel-i művésztelep tiszteletbeli elnökévé választották. Hajdúhadház városa alkotóházat biztosított számára, amely ma emlékházként működik, benne a festőművész képeiből berendezett állandó kiállítás látható.

 

  • É. Kiss Sándor nyelvész munkássága

 

É. Kiss Sándor nyelvész, helytörténész, Hajdúhadház nyelvének, történetének, írásos- és épített történeti emlékeinek kutatója. Nyelvészként összegyűjtötte és publikálta Hajdúhadház helyneveit. Hajdúhadház nyelvi emlékeit őrzi A földművelés munkamenete és műszókincse című munkája is, amelynek anyaga Csűry Bálint nyelvész, a magyar nyelvjáráskutatás egyik legjelentősebb alakjának tájszótárába is bekerült. Kutatta a város jeles épületeinek történetét, sorsát, kutatta Hadház neves szülöttének, a magyar orientalisztikában elévülhetetlen érdemeket szerzett Szilágyi Dániel életét és munkásságát. Rendszeresen publikált nyelvészeti tanulmányokat az országos nyelvészeti folyóiratokban, rendszeresen közölt nyelvművelő írásokat a Hajdú-Bihari megyei és az országos napilapokban, ugyanakkor pedagógiai tárgyú tanulmányai is voltak.

 

  • Hadházi hurkatészta- vagy görcsös galuska leves

 

Hajdúhadházon ősidők óta a szegények leveseként fogyasztják. Nagyanyáink kedvelt laktató étele volt. Hetente többször is az asztalra kerül, hol az egyik, hol a másik változatban. Hús nélkül kevés hozzávalóval készül, tehát igen olcsó étel. Ez a leves még másnap is finom. Régen nemcsak hétköznap, hanem hétvégeken is elkészítették. Mindkét levesbe ugyanazt a levestésztát gyúrják (liszt, tojás, víz, só), majd vékony levélre nyújtják. Szalonnás, hagymás, paprikás zsírral jól megkenik és csíkokra vágják. A csíkokat hurkává sodorják, majd kb. 5 centiméteres darabokra vágják. Ha görcsös galuska levesnek szánják, az összesodort darabokat hosszabbra hagyják, hogy lazán görcsre lehessen azokat kötni. Mindkét változatot zöldségekkel, és krumplival is szokták gazdagítani.

 

  • Hadházi kukóleves

 

A kukóleves a Hajdúságban általánosan ismert, laktató étel, jellemzően a disznótorok idején főzték. Elődeink levesei jellemzően kevés hozzávalóból, háztáji gazdaságból könnyen előteremthető alapanyagokból készültek. A kukóleves különlegessége leginkább az elkészítés módjából adódik. A kukó (kifújt tojáshéj) egyik végén megnagyobbítjuk a lyukat annyira, hogy a tölteléket később beletehessük. A töltelékbe való húsfélét megfőzzük, ledaráljuk. A rizset forró vízben, só nélkül megfőzzük, hideg vízzel átöblítjük. A húsfélét, a rizset, zsírral, tojássárgájával, petrezselyemzölddel összekeverjük, szegfűszeggel, sóval, borssal ízesítjük. Az elkészült tölteléket a kukókba töltjük, majd a kukókat ugyanúgy sóval, borssal, szegfűszeggel ízesített forró vízben forrástól számítva 10-15 percig főzzük. Ezalatt egy másik edényben só, babérlevél és egy gondolatnyi ecet ízesítéssel egyszerű zöldséges alaplevet készítünk. Ennek a levéhez a kukó főzőlevéből is teszünk 2 merőkanállal, majd berántjuk, tejjel dúsítjuk. Tálaláskor a kukókat már tojáshéj nélkül tesszük a levesbe.

 

  • Hadházi lakodalom

 

A lakodalmak előtt egy héttel a lakodalmas házaknál csigapergetőt tartottak. Kora délután indultak az asszonyok és a lányok a lakodalmas házhoz, a fiatalabbak gyúrták és nyújtották a csigának való tésztát, az idősebbek pedig a kockára vágott levelekből sodorintották a csigát, közben kibeszélték a kibeszélnivalókat. Estefelé egy-egy demizson borral a férfinép is elkezdett gyülekezni. Amíg iszogattak, adomáztak, nótázgattak, az asszonynép szorgalmasan munkálkodott. Rendszerint éjfél felé a cigánybanda is előkerült. Ekkorra már a hangulat a tetőfokára hágott, és az eredményes csigakészítést reggelig tartó táncmulatsággal ünnepelték meg. A következő napokban a fiús és lányos háznál egyaránt az édes sütemények elkészítése volt a feladat, majd a lakodalmi kalács sütése következett. Egy nappal a lakodalom előtt előkészítették a leveles bélest és a húsféléket. Kipakolták a házból a bútorokat és asztalt terítettek. A szombat a lakodalom napja volt. A vőlegény és a menyasszony családjánál is gyülekeztek a vendégek. A két vendégsereg rendszerint külön ebédelt.

Kora délután a vőlegényes háztól felkerekedtek a vendégek, és a vőféllyel együtt mentek kikérni a menyasszonyt. Itt uzsonnával kínálták őket, majd az egész vendégsereg csendesen beszélgetve elindult a templomba. Az egyházi esketés után, a templom előtt csatlakozott a menethez a cigánybanda is, és hangos nótaszóval, de soha nem a legrövidebb úton elindultak a vőlegényes ház felé. Ilyenkor a kíváncsiak kiálltak a kapuba menyasszonyt látni. Őket illett kaláccsal, süteménnyel, borral megkínálni. Ha ez nem történt meg, vagy éppen a móka kedvéért, akár több helyen is, szalmából font kötéllel elállták a menet útját. Mindaddig állt a menet, amíg egy kulacsos legény egy kis borral ki nem engesztelte az útonállókat. A vacsora ételféleségeit a szórakozás jegyében vidám rigmusokkal a vőfély vezette fel. Az élcelődés célpontja természetesen mindig az ifjú pár volt.

Vacsora után asztalt bontottak, és elkezdődött a tánc. Éjfél felé a vőfély elkiáltotta magát: „Eladó a menyasszony!” Ekkor pénzadomány fejében illett mindenkinek a menyasszonnyal pár lépést táncolni. Közben megjelentek az ordenáré módon öltözött maskarák, akik ugyancsak megtáncoltatták a menyasszonyt. Ha a vőlegény nem állt a sarkára, akkor a maskarák fondorlatos módon igyekeztek megszöktetni a menyasszonyt. Éjfél után történt a „kontyolás”, amikor a menyasszony átöltözött újasszony ruhába, és a fejét kendővel bekötötték. Az ifjú házaspár megjelenésekor, a Himnusz eléneklése után virradatig folytatódott a tánc, és a nótás mulatozás.

 

  • Múzsa szobor

 

Hunyadi László erdélyi szobrászművész alkotása, mely a város központi részén elhelyezkedő középiskola előtti téren áll. Az életnagyságú, lantját magához ölelő női szoboralak a szerelmi költészet múzsáját jeleníti meg. A szobor Égerházi Imre hajdúhadházi születésű festőművész alkotóházának udvarán készült.

 

  • Néprajzi gyűjtemény állandó kiállítása

 

A Városháza épületében egy szépen berendezett néprajzi állandó kiállítás vonja magára az érdeklődők figyelmét. Az előtérben időszaki kiállítás működik, amely a város legrégebbi civil szerevezete, a Radnóczi Ferenc Kertbarátkör több, mint 50 éves működésének állít emléket. Innen csigalépcső vezet le a pincébe, ahol a Néprajzi Kiállítás várja az érdeklődőket. Az egyik pincerészben elődeink lakótereibe pillanthatunk be: bemutatják dolgos hétköznapjaik világát a mezei munkáktól a piacozásig. A másik pincerész a kismesterségek bemutatóhelye: az asztalos, a kerékgyártó- és kádárműhely szerszámai, a kovács, lakatos, kalapos, cipész- és csizmadia mesterség eszközei mellett helyet kaptak itt a kenderfeldolgozás, a káposztafeldolgozás és a kenyérsütés tárgyi emlékei is.

 

  • Pannó gyűjtemény

 

Égerházi Imre, hajdúhadházi születésű festőművész életművét a pannói és a világon is egyedülálló pannógyűjteménye koronázta meg. Pannósorozatának létrehozásakor olyan történelmi témák feldolgozására vállalkozott, amelyek a hajdúság történelméhez és szülővárosának, Hajdúhadháznak a múltjához kapcsolódnak. Nagyon büszke volt hajdú származására, nem véletlen, hogy a nagy hajdú ősökhöz mindig odafestette saját magát, mint diáksapkás nebuló. 1984-ben vetette papírra egész élete dédelgetett álmát, a Hajdúk I. pannó vázlatát. A tervezés és a megvalósítás 3 évig tartott. Ez a monumentális 6 méter széles és közel 2 méter magas mű ma a város vasútállomásához közeli Szederjes Sport- és Konferenciaközpont épületében látható. A Hajdúk II. pannó 1992-ben készült el, amely ma a Földi János Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola aulájában látható. 1996-ban, az iskola fennállásának 100. évfordulója alkalmából ezen kívül még az iskolában 16 pannót avattak fel, amelyek száma végül 24-re bővült. Az Iskolagalériában található pannóképek kultúrtörténetileg az országban és jelenleg a világon is egyedülálló képzőművészeti anyag, amelyek a magyarság történetét, kultúráját, hagyományait tárják elénk magyar és külföldi származású festők ecsetvonásai nyomán.   

 

  • Pély Nagy Gábor hajdúkerületi főkapitány munkássága

 

Pély Nagy Gábor 1780-ban született. Mindössze 18 esztendős volt, amikor városunk magisztrátusa nótáriusnak (jegyzőnek) megválasztotta. Tizenegy éven át látta el a jegyzői teendőket, majd 1819-től haláláig a Hajdúkerület hat városának al-, majd főkapitánya volt. Főkapitánysága alatt Bocskai szellemében harcolt a hajdúutódok igazságáért, a közjóért, a magyarság függetlenségéért, hazánk szabadságáért. Pély Nagy Gábor lelkesedett az 1848-as forradalom eszméiben, és hitt annak sikerében. Pély a Hajdúkerületben megszervezte és felszerelte a nemzetőrséget. Vezetésével városunkból 1299 nemzetőr, köztük 189 önkéntes állt a függetlenségért harcoló haza szolgálatába. A szomorú végkifejletet már nem érte meg. 1849. július 19-én az oroszok által behurcolt nagy kolerajárvány számtalan további magyar áldozatéval együtt az ő életét is derékba törte. Vörös márvány síremléke a református templom előterében látható.

 

  • Szilágyi Dániel orientalista, turkológus munkássága

 

Szilágyi Dániel 1831-ben Hajdúhadházon született, és itt kezdte iskolai tanulmányait. Kiváló orientalista és turkológus, a keleti nyelvek tudós fordítója és tolmácsa, régi török kéziratok, ősnyomtatványok, illetve könyvek szenvedélyes gyűjtője. Debreceni teológus diákból lett honvédhuszár-őrmester, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után politikai menekültként Konstantinápolyban élt az1885-ben bekövetkezett haláláig. Kiválóan megtanult törökül, és elismert tolmács, tudós könyvgyűjtő lett. Érdeklődése a török írásbeliség régi emlékei felé fordult. Kis könyvesboltot nyitott, és gyűjteni kezdte a török kéziratokat. Tudós tájékozottsága, valamint féltve őrzött ritka kéziratai miatt Vámbéry Ármin és Kúnos Ignác is többször felkereste. Hathatósan közreműködött a török kormánynál a Corvinák visszaadásában is. Szilágyi Dániel halála után Vámbéry Ármin erőfeszítéseinek köszönhetően a kéziratok a MTA tulajdonába kerültek. Nagybecsű keleti kéziratokból álló könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémia őrzi Collectio Szilágyiána néven. Ez az anyag képezi mindmáig a Keleti Gyűjtemény török kéziratainak gerincét.

 

  • Hajdúhadházi Úrasztali ónkupa 1623-ból

 

A Hajdúhadházi Református Egyházközség hét régi úrasztali ónkupát őriz. Valamennyi kupa a XVII. – XVIII. századból származik. Felirataik az adományozók nevét és az adományozás évszámát őrzik. Ezek közül a legrégebbi 1623-ból való. Ennek a kupának Hajdúhadház számára különleges történelmi értéke van: Bocskai István az 1605. december 12-én keltezett adománylevelével a Hadházra letelepített első református hajdúk és az őslakosok ebből az ónkupából közösen kaptak úrvacsorai bort. Ez az úrasztali edény a hajdútelepesek befogadásának jellegzetes tárgyi szimbóluma.

 

  • 1956-os emlékmű

 

Győrfi Lajos Szervátiusz- és Holló László-díjas szobrászművész alkotása. A kemény vulkanikus kőzetbe faragott lánctalpas vasszörnyeteg az 1956-os forradalmat eltipró T34-eseket szimbolizálja, amelyek a Hajdúhadház főtere mellett elhaladó 4-es főúton vonultak 1956 őszén Budapest eltiprására.

 

  • Hagyományos, kapus garággyával kerített szőlőskert

 

A város 25 hektáros, garággyával körülkerített szőlőskertje a Gáborkert. Kerítése áthatolhatatlan, tüskés líciasor. Nevét valószínűleg a legnagyobb szőlőbirtokosáról, a Gábor családról kapta. Beköltözött famíliáról van szó, amely a városban hamar meggyökeresedett. Gábor István a város tehetős polgára lehetett, mert 1823-ban az egyháznak egy egyedi díszítésű, hatalmas úrasztali boroskorsót adományozott. A Gáborkert csőszházát a 19. század elején a szőlőskert akkori kapuja mellé, a mostani 2. dűlő sarkára építették. Valamikor a szőlőskerteknek jellegzetesen díszített kapujuk volt. A kiskaput és a nagykaput egyaránt gondosan zárták. A tulajdonosok egymakkú fakulccsal emelték fel a kiskapu tolózárjáról a reteszelő szerkezetet. Az 1860-as évek 2. felében a templomépítés támogatására a legelőbirtokosság a szomszédos Nagylaposból egy dűlőnyi területet szőlőnek értékesített. Szépen gondozott bigecses parcelláit itt-ott csinos kis pajták tarkították. A megtermelt szőlőt és a csemegét valamikor sokra tartotta a lakosság. Egy része a piacra került, pénzeltek belőle.

 

Természeti környezet kategória:

 

  • Emléktölgy a Kelenc mentén

2023 óta vármegyei szinten is jegyzett érték

 

Kelet-Magyarország egyik legszebb, több mint kétszáz esztendős kocsányos tölgyfája (Quercus robur) hatalmas törzsével uralja a hadházi Nagyerdő kelenci részét. (Ezen a területen egy nagyobb tisztás lehetett, erre utal a nép nyelvéből a mára már teljesen kihalt kelenc kifejezés, ami méhtartóállást, méhest jelentett.) Magassága 36 méterre tehető. Mellmagaságban a törzsének körmérete 10 centiméter híján eléri a 4 métert. Valamikor ezt a vidéket tölgyerdők uralták, ennek a régi erdőségnek maradványa ez az egyenes törzsű, tekintélyes korú és méretű kocsányos tölgy. A századforduló után az akkori erdőbirtokosság ezen a környéken jelentős fakitermelést végzett, így az öreg tölgyerdő fáit egyre-másra váltották fel az újabb telepítések. Komor Sándor, az erdőbirtokosság akkori pénztárnoka az 1900-as évek elején ezt a különlegesen szép fát nem engedte kivágni, hanem saját pénzén megvásárolta, és meghagyta élő emléknek az utókor számára. Innen kapta az Emléktölgy nevet. Ma a megye egyik legszebb védett tölgyfája.

 

  • Hadház erdőségei

 

A várost erdőségek karéja, a Nagyerdő, a Csereerdő és a Kutasi erdőrész határolja. Régi jellegzetes erdőtársulásai a gyöngyvirágos tölgyesek voltak, amit valamikor uralt a kocsányos tölgy, a kőris és a szil. Az egykori őstölgyes, csalitos, olykor lápos – vizes területeket mára nagyobb részben az ültetett akácerdők váltották fel. Hajdúhadházon sok családnak van erdőbirtoka. Nagy részben innen kerül ki a téli tüzelő, és egyben jelentős jövedelemforrása a lakosságnak. A hadházi erdő különleges értéke a ritka, és ma már védett állat- és növényvilága. Ezt igazolja, hogy a Natura 2000 program keretében a Csereerdőn és a nagyerdei területen erdőrészeket vontak fokozott természetvédelem alá. Megtalálható itt többek között a fülemüle, erdei pinty, a vörösbegy, a szürke légykapó, a feketerigó, a feketeharkály, és a zöldküllő is. Az erdők gazdag aljnövényzetéből említést érdemelnek a tölgyfák alatt burjánzó gyöngyvirág-kolóniák és a ritka növények közül a magyar nőszirom. Nem utolsó sorban a védett növény- és állatvilágon túl az erdőinknek jelentős vadgazdálkodási értéke, és egyben haszna is van. A vadak közül érdemes kiemelni a nyúl, az őz és a jóval nagyobb vaddisznó állományt.   

  • Liget flórája és faunája

 

A ligeti gyepterület a nyírségi homokhát déli peremén, Hajdúhadház régi időkből megmaradt, ökológiai szempontból szinte érintetlen összefüggő homoki legelője, ahol dombos lankák, sík területek és mély fekvésű vizes-mocsaras helyek váltogatják egymást. Területe 2211,24 hektár. Jelenleg a Honvédelmi Minisztérium kezelésében a Magyar Honvédség használja. Ez a terület számos védett növény és néhány védett állat különleges élőhelye. Bennszülött növényfaj itt a magyar kökörcsin. Mára Magyarországon állandó növénytársulásban csak néhány helyen, például a szigorúan védett bátorligeti őslápon, és a növénytani szempontból háborítatlan gyepes hajdúhadházi határrészen, a Ligeten, a honvédség műveleti területén fordul elő. Különlegességét a fajta ritkasága adja, ezért hazánkban a szigorúan védett növények közé tartozik.

A Liget állatvilága is figyelemre méltó. Legjelentősebb, szigorúan védett állatfaja az erdélyi földikutya. Szigorúan védett, nagyon ritka állat, eszmei értéke példányonként egymillió forint. Hazánkban még egy helyen, a hajdúbagosi legelőkön fordul elő. Az ökológiai leírások további gazdag állatvilágot említenek. Jelentős egyedszámban megtalálható itt az ürge és a görény. Előfordul itt az unka, a barna ásóbéka, a mocsári teknős, a vízisikló, a zöld-, a fürge- és a homoki gyík. A rovarféleségek közül a törpeszender, az imádkozó-, a sisakos- és a barbársáska, a manapság már igen ritka keleti vándorsáska, a kék futrinka, a nappali pávaszem, a fecskefarkú-, az atalanta és a kardoslepke, és az orrszarvú bogár. A ligeti lőtéren és környékén a fokozottan védett madarak között ott van a bölömbika, kerecsensólyom, piroslábú cankó, gyurgyalag, míg a vizes, lápos részeken előfordul a kis- és a nagy kócsag, és a vörösgém is. Fészkel itt a fürj, a bíbic, a búbos banka, a parti fecske, a parlagi pityer és a nádi tücsökmadár is.

 

Turizmus és vendéglátás kategóriában:

 

  • Faragott népművészeti kerítés

 

Polyák Ferenc matkópusztai fafaragó népművész alkotása. Oszlopai a mezőgazdasági munka világából származó, embernagyságú tipikus alakokat, a kerítés többi elemei pedig népi motívumokat jelenít meg.

 

  • Othello Borház – a benne lévő szőlészeti és borászati gyűjteménnyel

 

A Gáborket a város egyik legrégibb szőlőskertje, megújulása 2010. után kezdődött. Most a régi kertségekre jellemző kapukkal, természetes kerítésével (a garággyával), felújított kutakkal, pihenőhelyekkel várja a látogatókat. A kertség szívében épült Othello Borház tartalmas időtöltést és kikapcsolódási lehetőséget kínál mindazoknak, akik meg szeretnék ismerni Hajdúhadház múltjának egy szeletét. A borház első termében szőlészeti- és borászati gyűjtemény várja a látogatókat. Itt bemutatják a helyszínt, a Gáborkertet és annak rövid történetét, a szőlőtermesztés folyamatát, a szőlőművelés- és feldolgozás egyes munkafolyamatait, a borkészítés lényeges mozzanatait, a régi eszközöket. Megismerhetők az itt termesztett régi és új szőlőfajták is. Szőlészeti és borászati könyvek, információs interaktív asztal és a témához kapcsolódó online játékok várják a látogatókat. Az Ohello Borház kiváló rendezvényhelyszín is, mely 60 fős rendezvények befogadására alkalmas.

 

Agrár- és Élelmiszergazdaság kategóriában a Hadházi lapos tájfajta káposzta

Épített környezet kategóriában a Hajdúhadházi Vadas csárda épülete és az első

magyar gyermekváros barakképületei

Kulturális örökség kategóriában Sillye Ferenc hajdúkapitány legendája és Földi

János, a Hajdúkerület orvosának munkássága

Természeti környezet kategóriában pedig az „Emléktölgy a Kelenc  

mentén”